Vannak helyzetek, mikor a szó kevés. Nem csak a lét dadog, hanem én is. Mégis, úgy érzem szólni kéne, nem lehetek tehetetlen szemlélő csupán, ki bízik, hogy majd csak átvészeled valahogy azt, ami most még mindig nagyon fáj. Nincs eszköz, pláne ilyen távolból, csak nagyon kevés.
De ez itt, talán az egyik, a néhány közül:
H. Lőrincz Zsuzsanna
POGÁNY TESTAMENTUM
Ne keressetek, hogy hol vagyok,
ha majd végső erőm elhagyott.
És ne hívjatok hozzám papot,
Isten fényét hívom, a Napot.
A pipacsoló réten alszom el,
és sóhajomra tücsök felel.
Fenn felhőkkel fogok szállani,
mint szirti sasok árnyai.
Ne keressetek, hogy hol vagyok,
mert minden helyen maradok:
csillag leszek, mi vibrál, ragyog,
ázott veréb, mely fél, vacog.
Hét petty leszek egy katicán,
langyos eső vihar után.
Ne keressetek, hogy hol vagyok,
és ne hívjatok hozzám papot,
mert szomorkodni nagy hiba,
harmat a könny, a szél ima.
Napfényből fonok kötelet,
mely összeköt világ veled.
Ne keressetek emberek,
bennetek leszek tengerek!
Én túl leszek a köd körén,
ülök az Isten küszöbén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése