Semmi nincs sehol. Mert minden máshol van. Azt gondolhatnánk, hogy az élet is máshol van- Kundera után szabadon...De nem is ez a baj. Sőt, nincs baj. Már baj sincs. Nincs semmi. Nem kell keresni. Semmit. És ez a lényeg.
"Régi kor árnya felé tekinteni, mit ér?"-nem érdekes. Mert senki nincs már ott, ahol te gondolod. Vagyis inkább akit keresnél bárhol, az már nem ott van. Ha már csak emlék valaki, hiába megkeresni, nem találjuk meg, bárhol is lészen. Ha tudjuk a címét, látjuk a testét, hiába, ha nincs kapcsolat, az éveket nem lehet átmásolni a jelenbe.
Az utam, a régit, hányszor fújta át a szél? Hányszor lepte be a hó? Mások cipője koptatta, új bokor levele borította...Hányszor már? Nem érdemes "visszamenni". Nincs már ott a régiből semmi.
Az új csak mára marad üde, csakis a jelenben van értelme.
Az arcok megmaradnak.
A mozdulatok bevésődnek.
A mosolyok legörbülnek.
Mindenki másképp emlékszik...
Akkor meg minek?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése