ÉSZ-JÁTÉK-SZERELEM
avagy Valentin-nap mostanában
Sokan, sokféleképpen ünneplik meg ezt a neves napot. Vannak, akik már napokkal korábban készülődnek az eseményre és vannak, akik csak a pillanat varázsában eszmélnek rá, hogy valami különös érzés hatalmába kerültek.
Az ötcsillagos szálloda profi módon készíti elő a reményteli estét. A romantikus gyertyafényes Valentin-napi vacsora, alkalomhoz illő köntösben kínálja magát. A vörös számtalan árnyalata gyorsítja a pulzusszámot, szivecskés luficsoport keringőzik a bejáratnál. Szűrt fényben halk zene szól, a távolságtartó pincérek cinkos mosollyal kísérnek a privát asztalhoz.
Ismerős piros autó közeledik az iskola bejárathoz, indexel és rossz helyre parkol. Nem marad sokáig. A kis copfos megtalálja a megfelelő pillanatot. Egész nap ezt a percet várta. Megvárja, míg a fiú kilép az iskola kapuján, macisan anyjához ballag, becsapódik az autó ajtaja. A kislánynak futnia kell, hogy időben odaérjen, nehogy nála maradjon a féltve őrzött titok, a meglepetés, amit a fiúnak szánt.
Az étteremben gyülekeznek a párok. Különös, mindenki szemközt ül kedvesével, talán a mondás jár az eszükben: „szembe babám…”. Én jobban kedvelem az egymás mellett ülős vacsorákat, de egy ötcsillagosban én is követem a trendet. A menü varázslatos: avokadókrém dip elsőre, majd fácán esszencia fürjtojással. Mindezek előtt az aperitif: filigrán pohárból menekül a pezsgőbuborék.
A kislány arcát átszínezi az izgalom, amikor az autóhoz ér. Leengedett ablakon keresztül nyújtja át kincsét, egy borítékot, mely reggel óta lapult a táskájában. A fiúnak ideje sincs reagálni, a kislány futtában kiált vissza: CSAK OTTHON BONTSD KI! Két copfjával játszik a szél, ahogy továbbszalad.
Magas, sportos férfi érkezik, látszik rajta, fontos neki a rendszeres testmozgás. Nem húszéves már, de teste még mindig rendben van. Széles vállán jól mutat a Pierre Carden, - pláne kékben,- kiemeli acélos tekintetét. Sporttáskát csúsztat az asztal alá, majd lesegíti partneréről a kabátját. A nő kellemes jelenség, határozottan csattog be a tűsarkúban. Észreveszi a nagy táskát az asztal alatt, elmosolyodik. Lehet, hogy a kedvese egy fontos edzésről mondott le a kedvéért?
Már a garázsban parkol az autó, a kisfiú még mindig szorongatja a borítékot. Tartja magát a kéréshez, és csak otthon bontja ki. Közben gondolkodik, mi is lehet ez? Hirtelen csapja arcul a felismerés: Valentin napja van, és ő elfelejtette.
Persze a copfos nem: „Veled lenni csodálatos, az egész lényed bámulatos, aranyos vagy és ellenállhatatlan, a humorod is páratlan.”…..Ő is ehhez hasonlóan érez, és azon töri a fejét, hogyan mondhatná el, még idejében?
Érkezik a következő fogás: szürkemarha tournedos kakukkfüves vargányával, mandulás sün burgonyakrokettel, és karotta. Finom. Az ízek ilyenforma elegyítése megfelelően készíti elő az esti hangulatot. Vannak párok, akik egymásra néznek, sőt beszélgetnek is, miközben fogyasztják a fenséges menüt. Minden a megfelelő úton halad annak érdekében, hogy az este megkapja díszes koronáját.
A kisfiú anyját fűzi, hogy kerítsen neki, de most azonnal, legalább tíz kiló szíves csokit, száz szál vörös rózsát, vagy valami Flóros ajándékot, mert a copfosnak az a kedvence. Persze az óhajok teljesítése nem olyan egyszerű feladat. A nap hátralévő percei rohamosan fogynak, szép csendben beesteledik.
A mézédes csábításnak elnevezett desszert, grillezett mandulás torony, puncskrémmel rajzolt tányéron. Annyira finom, hogy minden előzmény ellenére, de leginkább tetejére, az utolsó mandulaszemig belefér a hasamba. A vérnyomásom kellően alacsony, gondolataim szerteágazóak. A legmakacsabb mind közül eléri, hogy útnak indítson a toilette felé. Menetközben különös párbeszédre leszek figyelmes.
A copfos nem lakik messzire, csak pár utca választja el a fiútól. Hamar odaérünk. Kavics koppan az ablakon, ez a jel. Nemsokára mozdul a függöny, a kislány pillanatok alatt a kiskapuhoz ér.
„Na, ma este biztosan nem!!!! Nagyon finom volt a vacsi, köszi, de most ezek után tuti azt gondolnád, hogy én azt gondolom, hogy csak azért, mert ma van az a nap, az a Valentin!… Szóval, ma nem megyek fel hozzád! Bármikor, de ma nem! Ugye megérted?” Éppen csak átengedem fülemen a briliáns érveket, miközben az egyik pincérnél észreveszek egy hatalmas Valentin szívecskés lufit. Előveszem legkedvesebb mosolyomat és - micsoda gonosz női fondorlat –elkönyörgöm a fiamnak.
Ragyog a kiskapuban a két kilencéves. Este van már, de ahogy odasandítok látom, sőt szinte hallom is, ahogy cuppan a puszi. Azt hiszem telitalálat volt az a bizonyos lufi. A fiam ágya melletti éjjeliszekrényen, kiemelt helyen „alszik” a képeslap: „Szerelmes vagyok mindenedbe, egész fantasztikus lényedbe, imádom varázslatos mosolyod, bizsergetően finom csókod.” BOLDOG VALENTIN-NAPOT!
Az este ilyen volt, valamilyen. Valószínűleg mindenkinek mást adott és ha elgondolkozunk a miérten, ismét csak az amerikaiakhoz jutunk el…de az egy másik történet.
avagy Valentin-nap mostanában
Sokan, sokféleképpen ünneplik meg ezt a neves napot. Vannak, akik már napokkal korábban készülődnek az eseményre és vannak, akik csak a pillanat varázsában eszmélnek rá, hogy valami különös érzés hatalmába kerültek.
Az ötcsillagos szálloda profi módon készíti elő a reményteli estét. A romantikus gyertyafényes Valentin-napi vacsora, alkalomhoz illő köntösben kínálja magát. A vörös számtalan árnyalata gyorsítja a pulzusszámot, szivecskés luficsoport keringőzik a bejáratnál. Szűrt fényben halk zene szól, a távolságtartó pincérek cinkos mosollyal kísérnek a privát asztalhoz.
Ismerős piros autó közeledik az iskola bejárathoz, indexel és rossz helyre parkol. Nem marad sokáig. A kis copfos megtalálja a megfelelő pillanatot. Egész nap ezt a percet várta. Megvárja, míg a fiú kilép az iskola kapuján, macisan anyjához ballag, becsapódik az autó ajtaja. A kislánynak futnia kell, hogy időben odaérjen, nehogy nála maradjon a féltve őrzött titok, a meglepetés, amit a fiúnak szánt.
Az étteremben gyülekeznek a párok. Különös, mindenki szemközt ül kedvesével, talán a mondás jár az eszükben: „szembe babám…”. Én jobban kedvelem az egymás mellett ülős vacsorákat, de egy ötcsillagosban én is követem a trendet. A menü varázslatos: avokadókrém dip elsőre, majd fácán esszencia fürjtojással. Mindezek előtt az aperitif: filigrán pohárból menekül a pezsgőbuborék.
A kislány arcát átszínezi az izgalom, amikor az autóhoz ér. Leengedett ablakon keresztül nyújtja át kincsét, egy borítékot, mely reggel óta lapult a táskájában. A fiúnak ideje sincs reagálni, a kislány futtában kiált vissza: CSAK OTTHON BONTSD KI! Két copfjával játszik a szél, ahogy továbbszalad.
Magas, sportos férfi érkezik, látszik rajta, fontos neki a rendszeres testmozgás. Nem húszéves már, de teste még mindig rendben van. Széles vállán jól mutat a Pierre Carden, - pláne kékben,- kiemeli acélos tekintetét. Sporttáskát csúsztat az asztal alá, majd lesegíti partneréről a kabátját. A nő kellemes jelenség, határozottan csattog be a tűsarkúban. Észreveszi a nagy táskát az asztal alatt, elmosolyodik. Lehet, hogy a kedvese egy fontos edzésről mondott le a kedvéért?
Már a garázsban parkol az autó, a kisfiú még mindig szorongatja a borítékot. Tartja magát a kéréshez, és csak otthon bontja ki. Közben gondolkodik, mi is lehet ez? Hirtelen csapja arcul a felismerés: Valentin napja van, és ő elfelejtette.
Persze a copfos nem: „Veled lenni csodálatos, az egész lényed bámulatos, aranyos vagy és ellenállhatatlan, a humorod is páratlan.”…..Ő is ehhez hasonlóan érez, és azon töri a fejét, hogyan mondhatná el, még idejében?
Érkezik a következő fogás: szürkemarha tournedos kakukkfüves vargányával, mandulás sün burgonyakrokettel, és karotta. Finom. Az ízek ilyenforma elegyítése megfelelően készíti elő az esti hangulatot. Vannak párok, akik egymásra néznek, sőt beszélgetnek is, miközben fogyasztják a fenséges menüt. Minden a megfelelő úton halad annak érdekében, hogy az este megkapja díszes koronáját.
A kisfiú anyját fűzi, hogy kerítsen neki, de most azonnal, legalább tíz kiló szíves csokit, száz szál vörös rózsát, vagy valami Flóros ajándékot, mert a copfosnak az a kedvence. Persze az óhajok teljesítése nem olyan egyszerű feladat. A nap hátralévő percei rohamosan fogynak, szép csendben beesteledik.
A mézédes csábításnak elnevezett desszert, grillezett mandulás torony, puncskrémmel rajzolt tányéron. Annyira finom, hogy minden előzmény ellenére, de leginkább tetejére, az utolsó mandulaszemig belefér a hasamba. A vérnyomásom kellően alacsony, gondolataim szerteágazóak. A legmakacsabb mind közül eléri, hogy útnak indítson a toilette felé. Menetközben különös párbeszédre leszek figyelmes.
A copfos nem lakik messzire, csak pár utca választja el a fiútól. Hamar odaérünk. Kavics koppan az ablakon, ez a jel. Nemsokára mozdul a függöny, a kislány pillanatok alatt a kiskapuhoz ér.
„Na, ma este biztosan nem!!!! Nagyon finom volt a vacsi, köszi, de most ezek után tuti azt gondolnád, hogy én azt gondolom, hogy csak azért, mert ma van az a nap, az a Valentin!… Szóval, ma nem megyek fel hozzád! Bármikor, de ma nem! Ugye megérted?” Éppen csak átengedem fülemen a briliáns érveket, miközben az egyik pincérnél észreveszek egy hatalmas Valentin szívecskés lufit. Előveszem legkedvesebb mosolyomat és - micsoda gonosz női fondorlat –elkönyörgöm a fiamnak.
Ragyog a kiskapuban a két kilencéves. Este van már, de ahogy odasandítok látom, sőt szinte hallom is, ahogy cuppan a puszi. Azt hiszem telitalálat volt az a bizonyos lufi. A fiam ágya melletti éjjeliszekrényen, kiemelt helyen „alszik” a képeslap: „Szerelmes vagyok mindenedbe, egész fantasztikus lényedbe, imádom varázslatos mosolyod, bizsergetően finom csókod.” BOLDOG VALENTIN-NAPOT!
Az este ilyen volt, valamilyen. Valószínűleg mindenkinek mást adott és ha elgondolkozunk a miérten, ismét csak az amerikaiakhoz jutunk el…de az egy másik történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése