új kerékvágás

Mama, ez nagyon strapás! - nyüszített fel Ádám, amikor ismét nekiugrottunk a szobája átrendezésének. A fiú nő, a szobája meg ugyanakkora marad, minden régi kacattal együtt. Ki kell válogatni, nincs mese. Pedig én is utálom a port amivel hirtelen tele leszek, tüsszögök, lihegek..nehéz a szekrény, na de volt már ilyen és sejtem ez sem az utolsó. Aztán, történik valami. Elővigyorognak a régi - még ovis! - emlékek, és már Ádi sem morog. Szerel, legózik, újra belemerül a dedós játékokba. Némelyik a zacskóba kerül, mások viszont Levire "várnak". Majd a kistesó is lassan felfedezi őket. De most szerencsére még alszik. Haladunk. Lassan. Fancsa is közbelép, bezzeg-kisasszony is besegít, pedig "nemisazőszobája"! Egyik polcos át a másik szobába, csillár reped, de működik tovább. A kukászsák már csurig, mi még sehol sem tartunk. A polcnak új hely kell, de nem oda, inkább ide, aztán mégsem. Kiesik az egyik rakodójátékos Ádám lábára húzza a szekrényt, csak a mama ne cipeljen. Jól jártunk. Ádi piheg, és a miután 10 perc után felépült, már vigyorogva húzza ki magát a továbbiak alól. Lassan helyükre kerülnek a dolgok. Hátunkat a falnak támasztva nyomjuk az ágyat előre,- asszimetrikus, ugye az erőviszonyok nem egyenlőek...Jó kis kuckó lett belőle, meg is jegyzem, hogyha majd lányok jönnek háztűznézőbe már nyugtázhatják, hogy rendes fickóval állnak szemben. Ádi nem érti. Hál' istennek...és minden folytatódik a régi-új kerékvágásban.