Hétvégén volt valami a levegőben. Persze, nem kifogás a nyavalygásra, de mégis. Tőlem független, rám elemien ható, valószínűleg varázsos égi áramlat, ami elől nincs menekvés. Tudod, hogy érkezik, körülvesz, ő az erősebb és magával visz oda, ahová magadtól nem is mennél. Mégis, annak biztos tudatában, hogy valaki más beszél ki belőled - igaz is, ki is beszél ki belőlem? - hagyod magad...
Később pedig csak annyit motyogsz magad elé: Egy biztos a Hold teli...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése