Dongó-bongó, zsongó tavasz...fényárban úszott reggel a terasz.
Kicsalt a fényre, alig vettem észre...és itta bőröm a nap tüzét.
XXI.század. Nő a kertben, száraz gallyakat gyűjt. 10 cm mélyen szeli földet, 5 centis közzel hagymákat dug. Jól jön majd a hosszú szára néhány hét múlva, ha roppan a májas-kenyér mellett, a fogam alatt...
Pár éve - van az már húsz is:) -nem gondoltam, hogy ilyen apró örömeim lesznek, mint például a hagymadugdosás. Kamaszkoromban, ha hétvégenként a kertbe kényszerültünk, maximum a napozópokróc érdekelt. Amikor ma próbálom rávenni a gyerekeimet a kerti tevékenységre, igyekszem nem erőltetni, mert annak is csak ellenkezés lenne a vége. Vagy napozás, mint annakidején nálam. Így aztán a csemeték maguktól csodálkoznak rá a kerti örömökre, bár az emlékezetük néha játszik velük. Ma mondta a fiam: Emlékszel, Mama, mennyi almánk volt ezen a fán?-és mutatja a cseresznyecsemetét:)))), Háááááát, van még mit tanítani....
Persze, mi sem leszünk már olyanok, mint a régiek, Hál' istennek csak nagyritkán kóstol minket olyanformán az élet. Csak ha, mondjuk áramszünet van. Itt nálunk, mindenek háta mögött, ha kissé erősebb fuvallatot küld az ég, előfordul, hogy eltűnik az áram. Ilyenkor, nem elég a gondosan előkészített mikro - hiszen ahhoz is áram kell -, a bekötött gáz, főzőlap nélkül szintén haszontalan, már csak abban bízhatunk, hogy továbbra is ragyog az ég, és a tűzrakásnak már semmi egyéb akadálya nincs. Bár van egy kissé szétszórt ismerősöm, aki ebben a helyzetben kitalálta, milyen hasznosan csaphatja el az áram nélküli idejét- Gondoltam, vasalok végre! Csak mikor nem melegedett félóra után sem a vasalóm, jöttem rá, hogy ezen a szinten is megálllt az élet...mint a tudomány a fejemben....
Szóval a tűzrakás jó mulatság, feltéve, ha nem kell minden áldott nap végigcsinálni. Mert ha arra vár a család, mikor lesz a parázson sütött tükörtojásból, és a szintén parázson melegített teából reggeli, minden bizonnyal kellően megéheznek. Bár ennek megvan az az előnye, hogy szinte bármit tálalhatunk, az tuti el fog fogyni. Addigra mindenki farkaséhes lesz. Így volt ez nálunk is, a dédnagymamám bizonyára mosolygott odafönt...
A slusszpoén persze csak annyi, hogy miután elkészültem a fenséges menüvel - röpke 2 óra elteltével , egy kilóval könnyebben, kissé kormosan és hullafáradtan, -természetesen visszajött az áram.
XXI. század, Tápióborzasztón.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése