JÓL VAGYOK...

JÓL VAGYOK…

Prózában egy drámát? Lehet. Nálam úgyis mindig történik valami. Hogy dráma-e, vagy inkább más ,....vígjáték kategória, néha én magam sem tudom. Leírom. Aztán a végén majd kiderül.

Az utóbbi tíz napban csupán háromszor fordult elő, hogy egyes üzletekben, ahová beléptem, egyszerűen eltűnt az áram. Az első esetben persze még nem gyanítottam semmit, a második sem volt sokkoló, de a harmadik - az események között eltelt idő rövidsége miatt,- kicsit elgondolkodtatott. Lehet, bennem van a hiba. Ez a túlpörgetett életforma, amiben élek, ez a bolygó-hollandista jelenség, amit képviselek, egyik gyerekemtől a másikig, talán a környezetemre is kihat. Ahol megjelenek, az általam gerjesztett energiák egyszerűen kicsapják a biztosítékot. Pedig úgy érzem, nem vagyok kicsit sem különleges.
Na, persze, van pár izgalmas helyzet, ami megoldásra vár – sürgősen!-, de kinél nincs??? Gondolom mindenkinek lejár egyszer a személyije, néha el-elveszti a jogsiját, és néhanap az internet sem elérhető. Mobilinternetet szerezni manapság nem nagy kunszt, de gondolom, személyi nélkül, egy egyszerű jegyzőkönyes hitelesített papirossal nem lehet. Ha midez az eseménydömping egyidejűleg történik, nem szerencsés, ám no para.!!! Jött az üzi az iwiw-en, hogy az élet megpróbáltatásait örömmel kell fogadni, hiszen az események, na az, az út maga! És hogy ne várjuk a megváltó „út végét”, éljünk a mának, a mában, sőt a pillanatban, lássuk pozitívan, sőt! Élvezzük. Akkor jó, vagyis jobb lesz nekünk. ….Én próbálom. És most nem jön hogy de, csak egy csak:
A fenti események nálam hétköznapinak számítanak. Ami ezek mellé társult, az kezdte a mérleg, több mint sok nyelvét mutogatni – persze közben mosolyogtam.
Csőtörés van nálunk. Vagyis nálam. Azért a pontosítás, mert ez az eset akkor lett megesett, amikor 7 csemetére kellett felügyelnem, éppen a fenti ügyeket intéztem…és még esett is, miközben életem párja 1000 km-rel arrébb múlatta az idejét. Vagyis ezekkel a gondokkal-, amelyek ugye inkább az élet kihívásai-, egyedül voltam. De közben mosolyogtam, hiszem fejemben kongatott a gondolat- üzi az iwiwről!-, hogy én, most úton vagyok. Útnak út, csak kicsit kezd már göröngyössé válni, meg pirit poros is, vagy inkább penészes. Attól, pedig én fulladok. Mire utolértem a vízszerelőt, már beesteledett, éjszakába csak nem jön az ember, ugye megértem, hisz végighajtotta a napot, sőt hetet, az meg hogy nálam nagy a gáz, vagyis a víz , az leginkább az én problémám. A neten – mivel a mobilnetet beszereztem lyukat beszélve a drága ügyintéző hasába, hogy a nemlétező- csak ál!- személyivel is lehet vásárolni, szóval a neten létező összes iparost feltárcsáztam, és be kellett látnom, nem bányásznak születtem! Nekem senki!!! nem kívánt jó szerencsét, mivel egyetlen vízszerelő sem lakott a környéken, aki hajlandó lett volna segíteni a problémán. Mindezt azért, mert Tápióröcsöge nem a világ közepe, ám semmihez sincs közel, mivelhogy távol van.
Nincs tanulság. Nem elég, ha az ember építész, lakberendező, újságíró riporter, anya, feleség, nem árt, ha van néhány gyakorlati életre való szakmája, pl. szereljen vízvezetéket, áramtalanítson családi házat, - a medencéről most nem teszek említést, azt olvashattad lentebb-, szóval az élet egy habos torta. Tetején penésszel, kis gombával még jó, hogy a bors kimaradt, még azt gondolnám, hogy az csípi a szememet.