Amikor a leengedett ablakon át kócosra borzol a szél, kint feledett tenyeremen feszül a fény, porcikámig hatol a tér, ahogy átsüvítek az utakon, miközben LENNON lágy dala a lelkemig ér. A Woman, mit én érzek magaménak pár percre, míg azt hiszem nekem is szól a melódia…
- holott tudom, mindez pillanatnyi komédia…, akkor nem érdekes semmi múlt, a jövő is várhat.
És a szomszéd fiú gondja, hogy az elcsent mosolyom, mi végül nála landolt, engem már nem érint, hagyom, hadd gondolkozzon, minek szólt az arc…
…csak én tudom, hogy minden benne volt, a tér , a nyár, a dal…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése