Milyen gyorsan törlődnek az emlékek, és főleg, a jobbak.
Ami szép volt valaha, az tűnik el leghamarabb - milyen furcsa, nem?
És csak akkor döbbenek rá, hogy ez már ismerős ,...
ez a homok a lábujjak között,
ez a szél a hátam mögött,
ez a jó szagú nyár a bőrömön át, amikor újra megtapasztalom.
Aztán , huss, eltűnik, befúrja magát
az agyam legmélyebb hasadékába rejtőzik,
és nagyon csendben marad.
Pedig néha-néha igazán jelezhetne, mint valami kicsinyke vésztartalék, hogy meríthetek belőle.