2008. július 31., csütörtök

VAN, AMI NEM LÁTSZIK

Ja, igen, ismerem.
Mindig gyorsan megy.
Élesen veszi be a kanyart.
Olyan mint egy szélvihar, a régi munkatársak "szélvészkisassszonynak " is hívták.
Ja, sajnos mindig siet. Pedig szoktam neki szólni, lassíts, úgyis odaérsz. de mindig van valami sürgős-modja. Jogos a felirat, tudja, "Az élet úgyis gyorsan megy, minek megelőzni? "
Persze, figyel..,látott benneteket is.
Milyen szép pár, így kézenfogva...pedig ebben a korban nem is jellemző, ..bár látszik, új szerelem, nagyon mosolygós. Az a hófehér hajboglya a férfi fejtetőn kicsit ugyan szokatlan , na de ebben a ködös érzelemben, ugye, érthető. Szép dolog a szerelem, látta rajtatok, téged is hogy megváltoztatott. Az a régi , sokáig nyomott hagyott...de most, most látja, már jó neked...új a mosolyod, olyan emberi. Vonásaid elsimultak, az a pici mélyedés ajkad körül, mintha nem lefelé húzna...elindult íve felfelé...És a figyelem, még a cicut is félted, pedig idegen. Igen, kicsike, persze, védtelen,...meg nem is éppen az utca közepén kellene nyaldosnia magát.
Még mindig gyorsan jött, - persze ötven alatt...sok a rendőr az utcában, de látta a cicut.
Az éppen elugrott, be a bokorba, na jó, kicsit félre kellett kapni azt a kormányt...de semmi gond, kár volt olyan hosszan visszanézned..milyen szép pár vagytok, még így aggodalmaskodón is.
A dorgálást nem látta a szemedben.
Tudod, a visszapillantó kicsinyke felbontású.

Nincsenek megjegyzések: