...és már teljesen puha, ehető, szétszedhető...részletezem:
-Milyen nyúzott vagy!?- köszönt egy ismerős a reggeli bevásárlásnál, miközben "karommajdleszekadakosártól" állapotomban a kasszához csoszogok. Ennyit látott ő. És ki is mondta. Ja, szíve joga, lényeg a kommunikáció. Bár én úgy olvastam, a mosoly a legrövidebb út két ember között...na, és azt sem kell mindig erőltetni.- Szerintem.
Mit tudhatja szegény, hogy néhány napja beteget ápolok, mi több, beteg vagyok magam is, miközben-aközben vendégeim vannak. Nem is akárkik!!
A nagy távoli ország titkos csemetéi nyertek a főbanyától eltávot két egész éjszakára...és mi tagadás meg akarok felelni. Persze, tudom, nem megy ez a mindenáronkedvesleszek, és igazából nem is akarom.De mégis azon kapom magam, igyekszem. Frissebb a zsemle, pirosabb a szalámi,..- a sajátaim le is buktatnak, és persze nagyobb a nyomás. Később csusszan ki a dacom, tovább tart a csend, de aztán úgyis alakul a hangulat.Igen, megvisel. Lehet, látszik is. De akkor is!
Nekem bőven elég lett volna, amit viszont küldtem:
Neked is jó reggelt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése