Gonoszkodtam egy picit....

Sokan voltak a hentesnél. A sor szinte kígyózott a pultnál, de hát, ugye, ha éhes a család, mi, akik vásárolunk, kitartunk...és legfőbbképp, kivárunk.

A nénike igazi kis otthonkába' ide-oda tipegett és gusztálgatta a mai kínálatot.
Teljes mértékben uralta a terepet - övé volt az egész pult!, mivel most ő következett.
Zoli, a hentes, készségesen állta a sarat, és várta az újabb rendelést, mi, többiek, a sor végén egyre árvultabb-ámultabb képpel bámultuk őt, a nénit, és időnként egymást.

- Zolikám, abból a jó kis szárnyahusiból két kilónyit! De ne olyan kis gizdákat, mint a múltkor, legyen hussossabbbbb! - Így mondta, sok s-sel, jól megnyomva a végét. Igazi vidéki nénike nem is mondhatja másképp. Majd folytatása kövekezett:
Azt külön írjad, az a szomszédasszonyé lesz! Na aztán, abból tarjából is . Hogy? Hát úgy másfél kilónyit! (...átsasszézott a pult másik végére, a sort, s vele bennünket kissé odébbtolva, hiszen , most ő következett...)
Most innen kérem, igen...azt! Nem, beljebb, ..nem arra, ...erre beljebb! Igen az lesz! Mutasd, Zolikám...Nem, mégsem, talán inkább azt a vékonyat! Karaj, ugye? Hogy? Csonttal? Nem !...Á..de, mégis! - Zolikánk , már csomagolja is, amikor a néninek eszébe ötlött:
Mégis, ha felszelnéd...igen, a csonttal együtt...

Zolikánk mosolyog, a másik eladó , végre besegít, így kezd előrébb haladni a sor...
Az előttem álló férfival összenézünk, majd megvitatjuk, hogy kb. még félóra, aztán a nénike - ha elbírja,- talán távozik a rendelésével együtt. Lehet még a két karja mellett, a fülén is szatyrok fognak lógni, vagy rosszabb esetben, megkéri Zolikánkat, hogy esetleg, vigye neki haza a husssokat, de előbb álljanak meg a szomszédasszony portájánál...

Végre sorra kerülök. Zolikánké lettem én is, mint a néni...- nem úgy!, másképp, mivel besegített a másik eladó...És kezdem, hiszen Zolikánknak tűrőképessége igen magas szintre ki lett-lészen tolva picit korábban..
Azt a csirkét kérem!..
Nem, a másikat!
Hogy az tyúk?...,
nem baj, jó lesz...
Feje van?
Azt nem kérem!
Hogy macskám van- e?
Igen, de a fejét, akkor sem kérem!
Nem..., nem a macska fejét, a tyúk fejét...
Hogy eszetlen tyúk lesz az ebéd?
Nem gond, legalább nem leszünk tyúkeszűek...

És akkor átsasszéztam a pult másik végére...

És ez volt az a pillanat, mikor végre üres lett a hentesbolt....