...és néma tartomány..."
Nem Edward király, még csak nem is neje volt, mégis valami hasonlót érzett akkor hajnalban.
A HOTEL vendégei mind aludtak még, mikor kiosont az 505.-ből. A gyönyörű plüssszőnyeg puhán fogadta magába talpait, ahogy végigbaktatott a folyosón. Csomagja szinte nem is volt, ám mégsem érezte könnyűnek magát, sem mint préda, sem mint bárki más. Sok terhet cipelt, főleg gondolatai voltak súlyosak.
Mi lehet ez az őrült kérdéstenger, mi íly mélyen felkorbácsolta idegeit? Mi űzte, hajtotta ide? A pénz? NEM. A csillogás? Nem. Tudásszomj? MÉg az sem. Csakis a kíváncsiság.
( Jóóóó, legalább élünk, gondolta, hisz amíg mocorog ficereg agyadban az érdeklődés, talán nem szuszogsz hiába...)
Kik voltak ezek az emberek? Sok értelmes arc mögött programok futottak, függvények lógtak, majd álltak össze rendezett egésszé, miközben fogyott a négyfogásos.
Ver iz ö deszk?Így röviden...hangzott a skóttól kicsi akcentussal, mígnem rácsodálkoztunk, hogy a deszk röviden CD, hosszan az asztal:)
Persze ő is aludhatott még. Mint a többi vendég. Portugálok, amerikaiak, hollandok a stáb...és még sokan mások.
Furcsa világ ez, az üzleti világ. Mindenki barát, mégis idegen. Néhány napra úgy élnek egymás mellett, mintha a legkedvesebb rokonai lennének egymásnak, aztán mindenki fogja a csomagját és a szekér ezek után (jobban) halad...- míg az idő szalad.
Még mindig csend volt. A liftben senki rajta kívűl, mégis tömegnek látszott, ő az egyetlen. Hála a mindenholtükörnek....
A recepción elegáns férfi készségesen igazolta az ott töltött éjszakát. Vajon mi volt az ő szemében, talán csalt a tekintete, mi azt sugallta: Ez a luxus durva...?
Jó reggelt intett a londénernek, míg ő maga is azt gondolta, hogy valahogy így élhet plö egy luxuskurva.A futók a szigeten ritmust doboltak ennek a különc keddi reggelnek.
Aztán más már nem is volt, csak a hideg, kissé ködös hajnali szél, mi átfutott a tereken. A JAZZY, ami megint éppen a szívébe markolt, míg hazahúzott a nulláson.
Eljött a reggel, mozdult a kilincs, majd kanyargott a kifli a vaj alatt- egy újabb hétköznap, mi már nem feltétlenül bilincs...
Mert volt egy kérdés, mi mindent felülír - és ettől az ember majd' mindent kibír...:
Szia Mama, jól aludtál?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése