Szőke és kék szemű, ja és herceg is. Néha lóra pattan , de mindenekelőtt, körülnéz ott vagyok-e?
Érzi a sóhajom, várja a két karom, őrzi a mosolyom, ha neki fáj, én fájlalom.
Kérlelve követel, csak nagy ritkán enged el.
De nem bánom, hisz jó nagyon...érezni kis szívét, mert
neki én vagyok a mindenség.
Együtt már ledöntjük, azt a nagy feketét, kitől sokan még tartanak...
De rajtunk már nem fog ki, hisz elkaptunk titkokat, mivel legyőztük a rémesebb álmainkat.
Mert az élet megy tovább...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése