Jólesik beledöfni a másikba, igaz? Egy apró, picike tévedés és máris lecsapsz. Élvezed?Élvezed. Az agyad amit átmenthetsz másokban, apró örömöt okoz. Mert nyomot hagy a kritikád. A fedetlen gúnyt nem takarod, ártatlanul, szinte kéjesen ejted ki a szót ami mar. Te tudod! Ha már másképp nem sikerül áthatolnod a lelkeken, - a testekről nem is beszélve, bár nyilván ez csak feltételezés... - , így éled ki apró élvezeteidet. Öregszel...Ez a biztos jel. Ha lenne benned élet, pezsgés, nagyvonalúan átlépnéd ezeket a mellékes részleteket, nem piszkítanád mindig oda magad. De nem. Te nem engedsz, kell a biztosíték, fontos vagy. Azt hiszed? Ez ad erőt, így szívod mások tartalékát, ebből táplálkozol, te kis vámpír. Legyen meg az örömöd, egy picit sem fájsz már, az utolsó pont előtt elveszítettem mérgemet. Eddig táplálkoztál. Egyél ezentúl másból...
3 megjegyzés:
a vámpírharapás akkor nem fáj már, ha belehaltál. addig pedig érezni kell. a narancssárgát, mélylilát, padlizsánszínt, vöröset, fűzöldet és lagymatag barackot. ne bánd!
nocsak, nocsak...az UFO-kon kívül is van valaki aki erre téved? Valaki, aki több sebből vérzik, hisz nyilván túlélő... Üdv néked!
Ja
Megjegyzés küldése