Lehet, mégis, igazán?

Ha elengedem, nincs más, csak a figyelem, mit neki szánhatok...
Vajon elég a gondolat?
Odaér?
Mint egy halvány álomkép, ami jelez,: üzenete érkezett? Valami, parányi kis dolog még elintézésre vár....
Mint egyik nap reggel, hallom a hangját. Köszön. De nincs sehol... Nyilván csak hallucináltam…
Mi az esélye annak, hogy ezek után szembejön az utcán? Abból a pár millióból, nyilván a nullánál valamivel több...és MÉGIS bekövetkezik.
Hogyan lehetséges az, hogy elég egy-egy pirinyó kis impulzus, egy bátortalan gondolat, néhány elmélázó pillanat, és kész a csapda? A kiszemelt „áldozat” gyanútlanul besétál, éppen akkor, éppen oda, és még csak halovány fogalma sincs mi és miért történik vele. Vagy épp ellenkezőleg? Ő is veszi? Tudja? Esetleg generálja is? Még az is lehet, nem is én voltam a kezdő…Mint a csacska macska, aki nem is tudja, hogy végül is ő az áldozat.