HA alámerülnék, egészen a tudat alá...- de mondjuk úgy istenigazán-, elemző elme lévén azt gondolnám, sikerélményre vágyom.
Mert ugyan mi más késztetne arra, egy verőfényes őszi vasárnap délután, hogy kifessem a fürdőszobát, ha nem a siker utáni vágyakozás?
Ép elme, másra nem hivatkozhat, hiszen mindenki más valami normális dolgot művel valószínűleg ilyentájt...egy kis pihi, az ebéd után, vagy valami séta a parton, a Duna mellett talán, esetleg kis pohár fehérbor az erkély teraszán...vagy semmi, csak úgy lenni, a másik oldalán...
Én viszont festettem, előre, rendületlenül - a kisdobos röhögne csak tehetetlenül...
Én nyomot hagytam, igen!
Narancsot és vaníliát, ha máshol nem, hát a fürdőszobám falán.
Ez is valami, sőt hozadéka is van...nem kevés!
A karom biztos nem emelem - egy hétig, az tuti-, felfelé.
Na és a nyughatatlan elmém, ha már testem fáradt, végre kényszerpihen. Még fehérbor is lesz talán a pinyóban, a sétát dobom mára, és már az sem lényeg, hogy a másik hol van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése