Én vagyok a tüzed,
mely mindig éltet,
belőled csihol lángot,
sárgát, kéket.
Ha parázzsá omlott
már a léted,
én leszek a szél,
mi újra éltet.
S egyszer, ha
eléd bomlik a régi lényed,
csak halványan pislákol
éji fényed,
lesz merszed,
hogy megkérdezd:
Én, ki vagyok-néked?
1 megjegyzés:
Ez Nagyon szép!!!!!!!
Évi
Megjegyzés küldése